Riadó! Riadó!

Tartalomhoz ugrás

Riadó! Riadó!

TvMv Bt.
Tűzriadó! Bombariadó! ... de mit kell csinálni?
Magyarországon sajnos olyan világot élünk, hogy az életnek kell rámutatnia azokra a gyengeségekre, melyet már jóval korábban és hatásosan kell (vagy kellett volna) kezelni. Azt is mondhatnánk, hogy idővel csak kidőlnek a csontvázak a szekrényből.

Már jó ideje tűzvédelemmel foglalkozom. Sok bölcsődével, óvodával és általános valamint középiskolával dolgozhattam már együtt. Amiben mindegyik intézmény megegyezik - sok más tűzvédelmi tulajdonságuk mellett - az az, hogy tűzriadó tervet és a tervvel együtt gyakorlatot is kell tartani. Voltak helyek, ahol szinte örömmel várták - legalábbis a diákok - a gyakorlatokat. Szépen, egyáltalán nem "rákészülve a kivonulásra" az aktuális óraadó tanár kettes sorba állította a gyermekeket a tanterem ajtaja előtt, természetesen az évszaknak és az időjárásnak megfelelő öltözetben, mert 1,5 perc múlva megszólal a tűzriadó csengője... Erre szükség van! Időre el kell hagyni az épületet! Nehogy már azzal veszítsünk időt, hogy felöltöznek a gyerekek?!

Milyen életszerű. Órát is így adnak ezek a tanárok, kabátban és kinti cipőben állnak a diákok, kettes sorban az ajtó előtt és hallgatják, amit a tanár tanít nekik. Jegyzetelnek, majd amikor az óra végét jelző csengő megszólal, akkor rohannak kifelé, időre. Befelé már annyira nem sietnek - érthető.

Ami viszont nem érthető, az az, hogy miért gondol mindenki a tűzriadó gyakorlatra, mint egy futóversenyre (vagy egy felesleges adminisztratív teherre)? Eldördül a rajtpisztoly és aki nincsen kint időre, annak két plusz kört kell szaladnia! Nagyon sok iskolában, de óvodákban is, amikor a kiürítést gyakoroltattam, előre felhívtam a figyelmet, nem az a fontos, hogy ész nélkül kiszaladjanak, hanem az, hogy egy rendszerré álljon össze a kiürítés. Nagyon szép dolog persze, hogy kihajtják az épületből a gyerekeket, de arra a kérdésre már nem szoktam választ kapni, hogy akkor most hány diák volt az iskolában, hányan menekültek ki, kik hiányoznak és kik azok a felnőttek, akik az iskola átellenőrzésével vannak megbízva.

A tűzriadó, vagy a szükség esetén végrehajtandó azonnali kiürítés nem csak arról szól, hogy menekülünk, ahogy tudunk, megállunk az iskola előtt nagy csordában, majd várjuk, hogy az igazgató azt mondja "Lehet visszamenni!".

Nagyon is nem.

Beszéljünk kicsit azokról a feladatokról, melyekről a szakma folyamatosan megfeledkezik, de az élet emlékeztet!

Mindig a következő feladat a legfontosabb

Szakemberként ezt tudnám elmondani akkor, ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi a legfontosabb egy tűzriadó gyakorlat során. Nagyon egyszerű, már a téma címével megsúgtam: Mindig a következő!

Nem szeretném most jogszabályi hivatkozásokkal fárasztani kedves olvasómat. Arra fog majd születni számos cikk. Inkább szeretném felhívni a figyelmet a szakmai hiányosságainkra!

Mikor meneküljünk?

A tűzriadó tervben egyértelműen meghatározzuk, hogy milyen események hatására kell az épület azonnali, rendezett elhagyására utasítást adni. Ezek általánosságban véve olyan események, melyek következménye közvetlenül, vagy közvetve emberi életet sodorhat veszélybe. Ilyenek például: gázszivárgás, robbanás, tűz, épületomlás, stb.
Fontos, hogy az a személy tisztában legyen a szükséges teendőkkel, akinek a döntést meg kell hoznia.
Egyáltalán a tűzriadó tervben, vagy a tűzvédelmi szabályzatban, SZMSZ-ben, vagy más belső szabályzatban meg van-e határozva az, hogy kell olyan személynek maradnia az iskolában, aki erről dönthet?

Az első legnagyobb probléma tehát az lehet, ha a vezetőség nem tudja mikor kell menekülés mellett dönteni, valamint milyen előkészületek és utólagos feladatok elvégzése szükségesek a kiürítéshez... mármint a sikeres tűzriadó gyakorlathoz.

A tűzriadó tervnek egyértelmű és félre nem érthető körülmény-hatáskör-feladat összefüggéseket kell tartalmaznia, valamint ezt a tervet olyan helyen kell tárolni, hogy ahhoz bárki könnyen hozzáférhessen. Jó esetben ez a terv a fejekben van és a tűzvédelmi oktatások során kerül oda.

Hogyan készüljünk fel?

Ha szabad, visszakérdeznék kicsit: már előre felöltözve, kettes sorban állva a terem ajtó előtt és minden fókuszunkat a menekülésre koncentrálva - azt ugye nem is kell mondani, hogy a tanár már a hóna alatt tartja a frissen vezetett naplót (van még ilyen egyáltalán?!)...

Ha egy tervet gyakorlunk, akkor érdemes azt minél inkább életszagúra csinálni. A legideálisabb az lenne, ha a tűzvédelmi szakemberen, az igazgatón és a területileg illetékes kormányhivatalon kívül senki sem tudna a közelgő megpróbáltatásról.

Várjunk csak! Kormányhivatal?

Igen, 2024. októbere óta a katasztrófavédelmi megelőző feladatok átkerültek (varázsütésre) a kormányhivatalokhoz. A tűzriadó gyakorlatok tervezett időpontját ide kell bejelenteni 15 (tehát tizenöt) nappal azok megtartása előtt.

Visszatérve a fő mondanivalóhoz, arra kell törekedni, hogy a valóságba minél jobban beleilleszkedjen a gyakorlat. A diákok üljenek a padban, írjanak dolgozatot, a tanárok idegeskedjenek a fegyelmezetlenség miatt, a tornateremben tartsanak órát, essen az eső és még sorolhatnánk nagyon sokáig a hétköznapi körülményeket. Ennek van értelme. Az elejétől a végéig a valóságba kell illeszkednie a gyakorlatnak, és tényleg azt gondolom, hogy a tanároknak nem szabad tudnia arról, mikor lesz gyakorlat. Se a percét, se a napját!

Hogyan meneküljünk?

Úgy, ahogy az oktatva lett, valamint ahogyan az elvárható!

Mi, tűzvédelmi szakemberek azt mondjuk, hogy azonnal, késlekedés nélkül menekülni kell! Nem lehet elmenni táskáért, kulcsokért, személyiért, kabátot felvenni sincs idő. Arra sem hagyunk időt, hogy a menekülőnek a lába érje a talajt!

Micsoda érzék...

Ehelyett inkább érdemes olyan körülményeket kialakítani előzetesen, hogy majd később a menekülésnél minden flottul menjen. Lehet, hogy valami nem esik kézre, de azt lehet gyakorolni, hogy könnyen menjen, nem igaz? Lehet, hogy akkor nem is egyszer kellene gyakorolni egy évben a menekülést? Nem szép dolog tőlem, hogy ennyire előre szaladok, egy gyors kanyarral irányba állok és már mondom is tovább a tutit.

Igen, gondolkodni kell!
Igen, a gondolkodás fárasztó!
Igen, a fárasztó dolgokra nincsen időnk!
Igen, életek múlnak rajta!!!

Szóval arra a kérdésre, hogy hogyan meneküljünk, csak az a válasz adható, hogy felkészüléssel! Nem felöltözéssel! Fontos a különbség.

Mit kell még tenni?

Értelmetlen kérdés, nemde? Kimentünk az épületből, a stopper jó időt mutat, az igazgató pezsgőt bont, konfetti esik az égből, tettünket dicsérik a harsonák, majd mehetünk is vissza.

De, amikor egy éles helyzetben az igazgató elé áll az oltást vezető tűzoltóparancsnok és megkérdezi:
  • Mi történt?
  • Ki a felelős vezető?
  • Hányan menekültek ki (Hóhóóó! Diák + felnőtt)?
  • Hányan nem menekültek ki? Hol lehetnek?
  • Milyen intézkedéseket tettek eddig?
  • Milyen veszélyek várhatják odabent a tűzoltókat?

... nagyon ciki, ha nem tudnak válaszolni.

Nem arról szól csak tehát a tűzriadó, hogy ki tudunk szaladni az épületből. Meg kell szervezni a visszacsatolások rendszerét is.

  1. Az óraadó tanároknak össze kell számolnia az osztálylétszámot.
  2. Ha valaki hiányzik, azt jelenteni kell.
  3. Akinek jelentik, annak ezt összesítenie kell.
  4. Az összesítésnek el kell jutnia az intézmény legmagasabb beosztású, helyszínen tartózkodó személyéhez.
  5. Az áramtalanítást el kell végezni, a gázcsapot el kell zárni, a napelemekről már nem is beszélve!
  6. Végig kell gondolni, hogy vannak-e robbanásra képes gázpalackok az épületben.
  7. Ellenőrizni kell, hogy maradt-e valaki az épületben.
  8. Ellenőrizni kell a munkavállalói létszámot is.

Minden információnak egy helyen kell gyűlnie.

Azért azt sem érdemes kihagyni a gondolatok közül, hogy olyan helyen kellene gyülekeztetni a kimenekült személyeket, hogy ne veszélyeztesse őket
  • egy valós épülettűz vagy robbanásveszély,
  • a környező forgalom,
  • a környezet,
  • az időjárás,
  • kóbor állatok,
  • és még sok minden más.

De egyszerűen azt is mondhatnánk nemes egyszerűséggel, hogy legyenek biztonságban.

Amikor iskolákkal és óvodákkal egyeztettem a készülő tűzriadó terveket, mindig javasoltam, hogy legyen egy közeli épület, ahova menekülni lehet, ahol össze lehet gyűjteni biztonsággal a gyerekeket, ahol semmilyen külső hatás nem veszélyezteti őket és amivel kapcsolatban el lehet mondani annak a kedves szülőnek, aki a nyelvén fog taposni, hogy a gyerekéért odaérjen, hogy nyugi, biztonságban van!

Mi is az, amire nem gondoltunk eddig?

Hát azokra a szerencsétlen biodíszletekre, akik 4 perc alatt fogják az autóikkal dugóra állítani Budapest utcáit. Akik hosszú perceken keresztül csak arra fognak gondolni, hogy most mennyire ázhat el a gyerek az esőben. Akik ölre mennek a suli környéki parkolókért. Ha egyáltalán megnézik a Kréta spam-be dobott levelét, hogy el kéne menni a gyerekért, mert mára a suli bezárt...

Kell, hogy egy ilyen intézkedés jól ki legyen találva?
Kell, hogy valamilyen extra infót kapjanak a szülők is gyermekük biztonságával kapcsolatban?
Kell, hogy valaki ezt kézbe fogja?

Már megint gondolkodni kell?! Arra nincs idő.

De. Az élet azt mondja, hogy gondolni kell rá. Miért is? Mert egy európai nagyváros személygépjármű forgalmának haladási átlaga nullázható.
Másra is hatással van, hogy végiggondoljuk-e az intézkedéseinket, vagy csak élünk a világba?

A választ olvasómra bízom.

De mit tehetek én szülőként, hogy sikeres legyen a tűzriadó gyakorlat?

Kapaszkodjon tíz körmével a plüsspárnába, mert durva dolog van kialakulóban!

Az 1996. évi XXXI törvény (csak egyszerűen) a tűzvédelemről 17. §-a azt mondja:

"A magánszemélyek kötelesek gondoskodni arról, hogy a nevelésük, felügyeletük alatt álló személyek megszerezzék a tulajdonukban, használatukban lévő épületek, lakások, járművek, gépek, berendezések, eszközök és anyagok használatára és működtetésére vonatkozó tűzmegelőzési szabályokat és tevékenységük (életük) során ne okozzanak tüzet vagy közvetlen tűzveszélyt."

Kiegészítem ezt azzal, hogy megismeri azokat az intézkedéseket, feladatokat, melyeket el kell látnia tűz esetén!

Tegye fel a kezét, aki ezt tudta, megtette és sikeres is volt otthon az oktatás!

Nem lennénk sokan...

Száz szónak is egy a vége.

Felkészülés.

Valamint talán azzal lehetne lezárni a gondolatot, hogy egy gyakorlat nem gyakorlat.
Két gyakorlat egy gyakorlat.
De egy gyakorlat nem gyakorlat.

Ha évente csak egyszer próbálunk meg valamit, akkor van-e rá reális esély, hogy az készség szintre emelkedjen?
Ha nincsen egy tanárnak, pedagógusnak készsége a rá bízott életek mentésére tűz esetén, akkor minek kell majd történnie, hogy ez a felfogás megváltozzon?

Ha úgy gondolja, hogy intézményének segíthet egy átgondolt tűzriadó kialakítása, fordulhat hozzám bizalommal!

Egyetért azzal, amit leírtam?
Mit hagytam ki? Robbanjon a komment szekció!

A blogbejegyzés, vagy bármely részének megosztása csak a TVMV Bt. engedélyével történhet!


5.0 / 5
1 review
1
0
0
0
0

Rita
24 Jan 2025
Na igen, van amire nem szabadna sajnálni az idő- és energiaráfordítást… ilyen a megszokott, “szürke” hétköznapoktól eltérő, bármikor bekövetkezhető vészhelyzetre való felkészülés. Ha a szakember is egyértelműen látja a komoly hiányosságokat a felkészülésben és egy esetleges kiürítés nyomkövetésében, akkor érdemes lenne megfogadni a tanácsokat és a jövőbeni gyakorlatokat ehhez igazítani.
Mikor én voltam középiskolás (lassan 30 éve), több esetben volt bombariadó iskolánkban és a - mostanában általános gyakorlatnak megfelelően - káoszban, mi is egymást lökve, taposva igyekeztünk lejutni az iskola épületének 3. emeletéről az udvarra, egész pontosan az utcára (XI. ker. elég forgalmas része). Remélem, lesz változás… méghozzá jó irányba!
Vissza a tartalomhoz