Megváltozott munkaköri alkalmassági vizsgálatok

Tartalomhoz ugrás

Megváltozott munkaköri alkalmassági vizsgálatok

TvMv Bt.
Nem kell! ... Kell? ... Kell, de nem úgy!
A munkavédelmi szakmában az év nagy részeben kimondottan nagy várakozásokkal lestük a jogi közlönyöket, mikor fogjuk végre megtudni, mi lett a munkaköri alkalmassági vizsgálatokkal (magyarul: üzemorvosi vizsgálatokkal). Már majdnem eltelt a szeptember is, amikor össztűzbe kezdett a kormány és megjelentek a különböző minisztériumok rendeleti.

Meglehetősen tömör fogalmazással és egyértelműnek nem igazán mondható, így is, úgy is értelmezhető sorokkal "CTRL+V"-zte tele a közlöny oldalait a Miniszterelnökséget vezető miniszter, az agrárminiszter, a belügyminiszter, az építési és közlekedési miniszter, a nemzetgazdasági miniszter és a miniszterelnök helyettese.

A jogszabályok joghelyei az alábbiak (persze miden esetben a megadott miniszterre megfogalmazva):

1.§
A munkára való alkalmasságról a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és
véleményezéséről szóló jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni
  • a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet 48. § (1) bekezdésében meghatározott feladatkörömbe tartozó ágazatban és
  • az "adott miniszter" irányítása alá tartozó szerveknél
azon feladatkör, munkakör, álláshely esetén, amelyben az 1. számú mellékletben felsorolt hatásoknak lehetnek
kitéve a foglalkoztatottak.
2.§
Ez a rendelet a kihirdetését követő második napon lép hatályba.
1. melléklet
Fokozott balesetveszély
  • Magasban végzett munka: a munkavégzés magassága meghaladja a 2 m-t.
  • Földalatti bányászati, kőolaj- és földgázbányászati mélyfúrási munkakörök.
  • Tűz- és robbanásveszéllyel járó munkakörök: az ipari robbantóanyagok gyártásával, tárolásával, szállításával és felhasználásával kapcsolatos tevékenységek.
  • Villamosüzemi munkakörök: erősáramú üzemi szabályzat alapján erősáramú villamos berendezéseken feszültség alatti, feszültség közelében és veszélyes közelségben végzett tevékenységek.
  • Feszültség alatti munkavégzéssel (FAM) járó munkakörök, egyéb, feszültség alatt végzett tevékenységek.
  • Egyéb, baleseti veszéllyel járó munkakörök: mozgó munkaeszközök, munkaeszközök mozgó elemei, haladó (mozgó) termékek, alapanyagok, félkész és késztermékek mellett vagy közelében végzett munka.

Terhelő munkahelyi klíma (meleg, hideg)
  • A munkahely melegnek minősül, ha a szabadtéri munkahelyen a napi középhőmérséklet legalább 1 napig meghaladja a 25 °C-ot, és az országos tisztifőorvos a hőség miatt a figyelmeztetést vagy a hőségriasztást kiadta.
  • A munkahely melegnek minősül, ha zárt térben a munkahelyi klíma a 24 °C (K) EH értéket meghaladja.
  • A munkahely hidegnek minősül, ha a hőmérséklet a munkaidő 50%-ánál hosszabb időtartamban, szabadtéri munkahelyen a +4 °C-ot, illetve zárt téri munkahelyen a +10 °C-ot nem éri el.

Zaj (felső beavatkozási határértéket meghaladó esetben)
  • A felső beavatkozási határértéket {L EX,8h = 85 dB(A), illetve p csúcs[Lmax] = 140 Pa [137 dB(C)]} meghaladó munkahelyi zajexpozíció a munkavállalókat érő zajexpozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről szóló jogszabály alapján.

Ionizáló sugárzás
  • Sugárveszélyes munkahelyen (pl. az MSZ 62–7:2017 szabvány szerinti ipari izotóplaboratóriumok, orvosi izotóplaboratóriumok) a kockázatértékelés alapján, ionizáló sugárzásból eredő egészségkárosodás kockázatával (dóziskorlát túllépése) járó tevékenységek esetén az egészségügyi szolgáltatások nyújtása során ionizáló sugárzásnak nem munkaköri kötelezettségük keretében kitett személyek egészsége védelmének szabályairól szóló jogszabály és az ionizáló sugárzás elleni védelemről és a kapcsolódó engedélyezési, jelentési és ellenőrzési rendszerről szóló jogszabály alapján.

Mesterséges optikai sugárzás (pl. lézer)
  • Nem-koherens optikai sugárzások (UV-A, UV-B, UV-C, IR-A és IR-B), valamint lézer optikai sugárzások. A munkavállalókat érő mesterséges optikai sugárzás expozícióra vonatkozó minimális egészségi és biztonsági követelményekről szóló jogszabály 1. és 2. melléklete szerinti expozíciós határértékeket meghaladó expozícióval járó tevékenységek.

Vibráció (helyileg ható és/vagy egész test) prevenciós határértéket meghaladó esetben
  • Prevenciós határértéket meghaladó rezgésexpozíció: kéz/kar rezgés: 2,5 m/s 2 (8 órás referenciaidő), egész testre ható: 0,5 m/s2, a rezgésexpozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egészségi és munkabiztonsági követelményekről szóló jogszabály alapján.

Kémiai kóroki tényezőnek kitett munkakörök
  • Minden olyan tevékenység, amelynek során a munkavállalót, valamint a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyt veszélyes anyag és veszélyes keverék (ideértve a rákkeltő, mutagén és reprodukciót károsító anyagokat is) hatása érheti. Veszélyes anyag/keverék: minden olyan vegyi anyag, amely kockázatot jelent a munkavállalók biztonságára vagy egészségére fiziko-kémiai, kémiai vagy toxikológiai tulajdonságai és felhasználási módja vagy munkahelyen való jelenlét miatt.

Járványügyi érdekből kiemelt munkakör
  • Egészségügyi intézményekben az újszülöttek, koraszülöttek, csecsemő- és gyermekbetegek ellátásával kapcsolatos valamennyi munkakör; óvodákban, bölcsődei ellátást biztosító intézményekben, szolgáltatásokban, csecsemő- és gyermekotthonokban a csecsemők, illetve a gyermekek ellátásával kapcsolatos valamennyi munkakör; közfogyasztásra szánt élelmiszer (beleértve az ételt, italt) előállításával, valamint forgalmazásával (kivéve a csomagolt élelmiszerek és a nyers zöldség-, gyümölcsfélék szállítását, tárolását) foglalkozó, továbbá ilyen munkahelyeken tisztítást, takarítást végző személy.

Tüdőfibrózist okozó poroknak vagy azbesztártalomnak kitett munkakörök
  • Építőiparban, mezőgazdaságban vagy bármely egyéb területen tüdőfibrózist okozó poroknak vagy azbesztártalomnak  kitett munkakörök.

Biológiai kóroki tényezőnek kitett munkakörök
  • Egészségügyi és szociális ellátásban végzett munkák, beleértve az elkülönítő, valamint a kórbonctani részlegeket; klinikai, állatorvosi diagnosztikai laboratóriumokban végzett munkák; szennyvíztisztító berendezésekben, járható szelvényű szennyvízelvezető művekben végzett munkák; hulladékmegsemmisítő, -ártalmatlanító  létesítményekben végzett munkák.

Éjszakai műszakban végzett munka
  • A huszonkét és hat óra közötti időszakban teljesített munkavégzés.

Kézi tehermozgatás 10 kg felett

Foglaljuk össze, mit tudunk?
Ha viccelődni lenne kedvünk, azt mondanánk, hogy "A pontos időn kívül semmit, Vágó Úr!" .

Talán inkább próbáljuk meg jogszabályi alapokra helyezni a tudásunkat ahelyett, hogy egy értelmezést próbálunk kicsikarni magunkból, de az új jogszabályokkal is fogunk még foglalkozni kicsit ebben a bejegyzésben.

A Munkavédelmi törvény
A 1993. évi XCIII. számra hallgató Munkavédelmi törvény 50.§-ában az áll, hogy "A munkavállaló csak olyan munkával bízható meg, amelynek ellátására egészségileg alkalmas, rendelkezik az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel, készséggel és jártassággal." Ennek igazolására két lehetősége van a munkáltatóknak. Megkérdezik a munkavállalójukat, hogy egészségileg alkalmasak-e. Belátható, hogy ha valaki egy munkát el akar látni, azt válaszolja, hogy igen, alkalmas. Hazudhat is az állás betöltésének reményében, de az is előfordulhat, hogy nincs is tudomása arról a problémáról, mely később komoly gondot okozhat.
De ott van a másik lehetőség is: el is küldheti munkáltató a munkavállalóját orvosi vizsgálatra, ha éppen kedve úgy tartja (és nem érzi azt extra adminisztratív tehernek).

Ha nem vagyunk túlzottan szőrös szívüket, akkor eddig az állás 1:0 az orvosi vizsgálat megtartására.

Könnyű is lehetne az élet, ha a Munkavédelmi törvény nem húzná ki lábunk alól a valóság szőnyegét a 49.§-ban írtakkal. Itt [az (1) a)-ban] valójában más megközelítésbe került az a gondolat, hogy munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha annak ellátáshoz megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik. Azonban, ha kicsit továbbmegyünk, megtaláljuk azt a részt, amiben az áll, hogy "jogszabályban meghatározott esetekben, vagy a munkáltató erre irányuló döntése esetén a munkára való alkalmasságról jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni" . Furcsa a helyzet, mert ugye csak olyan munkával bízható meg a munkavállaló, melynek ellátására egészségileg alkalmas. De itt az áll, hogy jogszabályban meghatározott esetben kell vizsgálat (vagy, ha a munkáltató úgy rendelkezik). Hol lehet akkor az igazság? Menjünk kicsit tovább, erre a kérdésre visszatérek!
Ebből már majdnem egyenlítés lett...

83/391/EGK irányelv
Egy réginek mondható, Európai Közösségek Tanácsa által kiadott irányelv (83/391/EGK IV. szakasz, 14. cikk) szerint (mely a mai napig hatályos) "Annak biztosítására, hogy a munkavállalókat a munkahelyi egészséget és biztonságot érintő kockázatoknak megfelelő egészségügyi felülvizsgálatnak vessék alá, a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelő intézkedéseket kell bevezetni" továbbá "az említett intézkedéseknek lehetővé kell tenniük, hogy minden ezt igénylő munkavállaló rendszeres időközönként egészségügyi felülvizsgálatnak vethesse alá magát".

Az irányelveket megadott időpontig a jogrendbe be kell építenie a tagországoknak. A 83/391/EGK rendelet értelmében az a dátum 1992. december 31. napja volt. Ha az irányelvet valamelyest beengedjük a hátsókertbe akkor az a labdát megint be fogja rúgni a kiskapuba, így az állás 2:0 az orvosi vizsgálatok mellett. Meggyőző a fölény!

Munkáltatói felelősség
Van egy olyan érzésem, hogy akik eddig esetleg kételkedtek, hogy szükség van minden munkakörnél orvosi vizsgálatra, azokat az alábbi sorok fogják a leghatásosabban meggyőzni arról, igenis szükség van az orvosi alkalmassági vizsgálatokra. Ehhez egy apró baleset történetét kell elmesélnem.

Vegyünk alapul egy üzemi takarító munkakört. A munkakörnyezetben számos komoly (de 2 méternél nem nagyobb) szintkülönbség van, melyeket kollektív védelemmel (védőkorlát) nem lehet hatásosan elkeríteni - ezért nem is kerítik el. Ilyen lehet például egy villamos járművek javítására kialakított csarnok. Ebben dolgozik az üzemi takarítónk, akit nem küldtek el orvosi vizsgálatra. Telnek múlnak a napok, a munkavállaló szépen dolgozik, nincsen panasz a munkájára.
Egyik délután azonban, ismeretlen okú eszméletvesztés miatt beleesik egy javítóaknába. Eltöri a karját, fejét erősen beüti. Mentőt hívnak hozzá, ami azonnal kórházba viszi.

A munkabaleset kivizsgálása elkerülhetetlen. Érkezik a munkavédelmi szakember, belekezd a baleset kivizsgálásába és a sérülttel folytatott beszélgetés során kiderül, hogy a munkavállaló eltitkolt egy fontos betegséget, ami könnyen okozhatta az eszméletvesztést és az abból fakadó sérüléseket. Valójában nem is titkolta el, mert nem is kérdezte tőle senki, hogy van-e valamilyen problémája.
A baleset kivizsgálásnál azt valószínűsítik, hogy a munkavállaló eltitkolt egészségi állapota állt a hátterében az eszméletvesztésnek. A szükséges bejelentés megtörténik a hatóságok felé.

Eltelhet akár 3, de 4 év is, amikor az Államkincstár egy Költségtérítési eljárást fog indítani a munkáltató ellen. Hogy miért? Mert azt vélelmezik, hogy a megtörtén baleset hátterében munkáltató, vagy munkavállaló munkavédelmi mulasztást történt. Pár nap elteltével ki fog derülni, hogy a munkáltató nem tett eleget annak a kötelességének, amit a Munkavédelmi törvény 50.§-a ír elő. Nem bizonyosodott meg a munkáltató arról, hogy a munkavállaló (vagyis esetünkben a sérült) megfelelő egészségi állapottal rendelkezik-e a feladata ellátáshoz.

Ilyen esetben az Államkincstár visszaköveteli a táppénzre kifizetett, Állam által biztosított részt (nagyjából a táppénz 1/3-át) kamatostul, melyet az ügy legvégén a munkáltatónak kell kifizetnie.
Remélem ez mindenkinek bement a kapufáról! Az állás, 3:0.

Na, akkor most mit is tudunk?
Annyit, hogy ha találunk is olyan munkaköröket, foglalkozásokat, ahol jogszabályi alapon nem szükséges elvégezni az üzemorvosi vizsgálatot, egy jogszabály sem számol be arról, hogy ennek az elmaradó vizsgálatnak nem lesznek negatív következményei, például egy munkabaleset után. Külön fájdalom, hogy a megjelent jogszabályok nem említik, hogy a vizsgálatokat mikor kell elvégezni, vagy a vizsgálatoknak van-e ciklusideje...

Érdemes mérlegelni, hogy a baleset után következő költségtérítési eljárás díja (és a számos adminisztrációs feladat, mely az ügyet övezi) képes-e megfelelően ellensúlyozni azt a költséget és terhet, amit spórolni lehet egy vizsgálat el nem végeztetésével.

Ebben a nagyon friss és még eléggé kusza helyzetben nagyon könnyű hibát véteni, így reményeim szerint a munkavédelmi szakemberek azt fogják javasolni amit én is, hogy maradjon meg minden munkáltató az orvosi vizsgálatok jól megszokott rendjének fenntartásánál.

A blogbejegyzés, vagy bármely részének megosztása csak a TVMV Bt. engedélyével történhet!


There are no reviews yet.
0
0
0
0
0

Vissza a tartalomhoz